Úgy vagyok, mint szivárvány az égen;
féltve őrzöm sóhaj-életem.
Még játszok az ég csepptengerében
ha nap hevít, aztán jaj nekem.

Jöttem ide sok csodát keresni,
színeimet adva bárkinek;
fakó-törten nem fogok elveszni,
csak ha széppé tettem egy szívet.

Hozzád értem. Lelkem zárd magadba;
az őszi nap arcomra vetül.
Nézz, hogy legyek tőled tükör-tiszta,
s szétolvadjak menthetetlenül.