Mint a finom tökösrétes
A naplopás ó mi édes
Nem írok és nem is festek
Énrám úgyis nagyot tesztek
Dolgozzon az aki szegény
Nem a magamfajta legény
Almát eszek szép pirosat
Kerek hasam süti a nap
Csak heverek és henyélek
Ez ám csak az aranyélet
Döngő méhek a virágon
Mézet gyűjtnek egész nyáron
Nem normális egy se tényleg
A munkáért megőrülnek
Hangyaszorgos bíz’ nem lettem
Bolondgombát csak nem ettem
Föl nem kelnék a nyugágyrúl
Példaképem Pató Pál úr
Falok egy kis édes tököt
Közben nektek ökörködök
Hadd tudjátok mi az élet
Mitől lesz erős a lélek
Fennkölt szavaim már fogytán
Frázis egymás hegyén-hátán
Ettől lesz majd szép a versem
Amit néktek idekentem
Ámuljatok: Ó, be csodás
Ettől leszek majd óriás
Nem olyan mint egytálétel
Ez lesz majd érettségi tétel
Radnótiról szót se ejtve
Ezt biflázzad reggel-este
És ha egyszer majd megérted
Tündérszép lesz tőle lelked
Istenkém! Ez oly szép óda
Szebb mint néhány cigánynóta
Újranéztem meg nem álltam
Nahát! Most mekkorát csináltam...
Hiába no, a művészet
Engem ily csodákra késztet
Elaléltok eddig jutván
Engem meg vár Jutka mondván:
- Ne legyek már itt parlagon,
Míg a versed kész nem vagyon!!!
Hát gyöngyeim tovább nem ontom
megművelem rontom-bontom
Nehogy abból pletyka legyen
Hogy apránként öregedem
Végígvágom itt a pléden
Megművelem én keményen
Szavaim hiába voltak
Mégiscsak munkára fogtak.