Megnyúló árnyaival lopva berácsoz
az elosonó alkony,
s időtlen vörösbe merítik a percek a
küszöbfára varrt álmot...
Lemenő nap - vérében - lassan feloldja
távolodó alakod,
a szelet szemmel fonnám kötélbe - vágyva -
tartson nekem... maradón ...
de sötétlő fátylába vont a horizont .
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
