Vörös pohár-tavából
előbújva
szédítő mámor
jött el hozzám
őrült hévvel,
kipirult orcám,
szenvedéllyel
tépte le a valóság
pillanatainak kertjéből
tudatom,
leszakítva éberségem
virágát,
felszántva
képzeletem szemének
világát,
besározva
másnapi ébredésem
minden percének
árnyékát.

Erőmet elrabolva
akár Ámor,
kis időre
börtönbe zárta agyam,
minek jövője
veszélybe került,
midőn felállni próbáltam,
ám nem sikerült.