Hordót a bornak húst a sütőnek,
kezdődjön az ünnep zengjen hát az ének.
Mindenki nevessen vagy sírva vigadjon,
feledjük a bút szálljon el a gondom.
Táncoljon a gazda, az is aki szolgál,
ne legyen különbség az úr asztalánál.
Jusson csont a kutyáknak, ma ők se ugassanak,
ne tépjék a láncot, majd holnap hajtanak.
Pihenhet a vándor, az útonállók esznek,
a bortól elalszanak, majd holnap kergetnek.
Ne kelljen a papnak ma senkit meggyónni,
a pokolban is csend van, az ördög éppen alszik.
Táncolhat a szűz, ma nem kérik kezét,
a legények berúgtak, hirdetik az igét.
Lassan eljön az éj, fárad a zenekar,
elfogynak a fények, hamar itt a hajnal.
Az első harangszó felveri a népet,
ugatnak a kutyák a pap is újra rendel.
Menekül a vándor már nem szívesen látják,
akik vele ittak ma a kutyát hajtják.