Kitaláltalak. Ismerem a titkod.
Tudom hova bújsz, ha kell még a magány,
s tudom, mit jelent, mikor szemeiddel
azt mondod: talán.
De hagylak, mert épp úgy kell téged hagyni,
mint a reményt, melyet tisztára mostak,
s hagylak, mert tudom, így szereted magad:
titokzatosnak.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
