Domb oldalán, nagyon régen,
Akkor, azt én hegynek véltem
*
Ült a földön, üde fűben,
Barátainak körében,
Juhász Gyulától idézett,
Kedvenc versén elmélkedett,
Zsebébe nyúlva könnyedén,
Csokival tele tenyerén
Kis kockákat nyújtott elém,
Rajta zölden virítottak,
Pici ujjak rámarkoltak,
Nézett és vígan mosolygott,
Könyvéből tovább olvasott.
Lágyan szállt a hangja felém,
Gyere, pattanj ide mellém,
Lekucorogtam ölébe,
Bele lesve verseibe.
Legjobb nagybácsi környéken,
Ő volt Gyermeki szívemben.
Furcsa játéka a sorsnak,
Fél tégla halált okozhat,
Egyik este repült felé,
Pár centire esett mellé,
Eltévesztve a célpontot,
Így szerezve nagy bánatot
Barátjának, ó... jaj, szánták,
Harag eme ajándékát,
Fejen mégis őt találta,
Életfonalát elvágta,
Rokon, ki a követ küldte,
Párkák fonalát széttépte.
A kaszás nem jött azonnal,
Megoperálták nagy gonddal,
A műtét szépen sikerült,
Halál markából menekült,
De a szükség nagy bajjal jár,
Illemhelyre elbotorkál,
Ki tudhatja, miért tette,
Talán férfiú büszkesége
Vitte őt a vesztő helyre,
Megszédülve gyenge teste
Lerogyott a kövezetre,
Csésze követte a téglát,
A friss sebbe beletrafált,
Fukar idő neki keveset szánt,
Húsz évesen tőlünk elvált,
Anyai szív érte sajgott,
Fia után eltávozott.
*
Volt egy nagybátyám, Papp Lajos,
Nem erre vágyott, az biztos.
Szép, kedves lányért rajongott,
Jövőről vele álmodott.
*
Ma is látom mosolyát, még
Nyílt kedves tekintetét,
Néha, hogyha elrévedek,
Érzem dobogó szívének
Fiatalos lüktetését,
Abból áradó szeretetét.
*
Így őrzöm, féltett könyvét,
Mint drága, ritka ereklyét.