Éjszaka sétálsz egy elhagyott helyen,
de nincs időd bóklászni el kell menned innen.
Olyan helyre léptél mit tiltanak neked,
már ágyadban fekszel, de gondolatban még ott vagy,
az a hely mit láttál egy életre megragadt.
Pár nap múlva visszatérsz egy hold fényes éjjelen,
egy rét van ott s rajta milliárd virág,
mellette patak s rajta tavirózsák.
A rét közepén egy fa s rajta egy fészek,
már hajnalodik s haza kell térned.
De következő teliholdkor visszajössz,
mert akkor nyílik meg a táj, s van itt milliárd virág.
A hírekben mondják árad, a vízözön közeleg,
csillagok útján visszatérsz hát,
most jól megnézel mindent, fejedbe vésed,
emlékezni akarsz erre, mindenre.
Feltámad a szél s vihar közeleg,
a fészekből a madár tovaszáll,
tudod nincs sok időd menni kell, de megfogadod,
pár év múlva visszatérsz mert a pusztulás tetején élet van.