Herceg, hát megjött, akiről félve
suttogtunk forró nyári éjszakán
és közénk ül, engedélyt sem kérve
mint kínálkozó, olcsó utcalány

asztalunkról eltűnik az étel
poharainkban borunk elapad
kedvünk oda, föltámad a kétely
tényleg itt lenne az a pillanat?

A veled élő oly kedves világ
közönnyel néz az ablakodon át
kezedből táplált szirmok, levelek
föld - fény hitében már függetlenek

Testedből sarjadt dédelgetett sarj
elfordul tőled, saját sorsot hajt
nincs kapaszkodód, minden idegen
a bizonyság már ott ül szíveden:

Idegenek a csókok, mosolyok
idegenek a jajok, sóhajok
ismerősöd csak, ki asztalodnál ül
s az egy maradék húron hegedül

és sír a dalában életed jaja
születés, halál rémült sikolya
és sír a dalában minden, ami fáj:
ha volt, miért volt oly rövid a nyár?

Ami majd most jön, jeges és sivár
szerelem múltán kopár ág a fán
nincs tavasz lombja, nem lesz kikelet
a Tél, mit rettegtél, megérkezett