Keressük a szebbnél-szebb gyönyörű,
Égbeszökő, magasztos szavakat,
S szomorúan bámuljuk az egyszerű,
Ismerős almamáter falakat.

Keressük a rájuk firkált képet,
Mit 8 esztendő vésett beléjük,
Nem látunk mást csak szépet.
Ez, tán így is marad, reméljük.

Beszéljenek hát helyettünk akkor ők ma itt,
Hisz szavak nélkül is szebben
Mondják el búcsúzó szívünk rejtett titkait,
És nem könnyeznek!...a szemük meg sem rebben...

Figyeltek?
Látni vélem a kezdőképet,
Amikor a félénk kisgyermek
Első nap, az iskolába lépett.

Erősen szorította szülei kezét,
Bátortalanul nézte az ismeretlent,
Ám a betűk és számok elkápráztatták szemét,
Észre sem vette és 8 év már el is ment.

Emlékszel még arra a percre,
Mikor a tanító néni azt mondta:
"A játékot most kicsit tedd le!"
Miközben a tankönyvet kedvesen eléd tolta?

Aztán itt vannak az újabb képek
Együtt töltött délutánok,
Tanórák, versenyek, tanárok, nyári szünetek,
Istenem de szép emlékek!
Kedves arcok, szerelmek, társak, barátok,
Sokat kaptunk tőletek!

Nézd csak! Jönnek sorban a diák,
Az idő közben eszeveszettül rohan,
Nagylány és nagysrác lett a diák,
Akár a madár, repülne már kifelé gyorsan.

Óriások titkos földje csalogatja, hívja
Mögötte 14 esztendő, előtte ismét egy ismeretlen világ,
Arcán az elválás halovány pírja,
S kezében soha el nem hervadó szeretet virág.

Szívünk ilyenkor egy kicsit hevesebben lüktet
Szalad ő is, kénytelen sajnos velünk rohanni,
E bölcs falak megtanítottak arra is bennünket
Hogy a kincset, mit iskolánktól kaptunk, más nem képes megadni.

Sok év múlva, mikor azt mondjátok: "Egyszer régen..."
S nézegetitek majd a ma készült sok szép képet...
Jusson eszetekbe akkor is e pár szó!

Kedves Iskolám, Szüleim, Tanáraim, Társaim! Köszönöm Szépen
Az elmúlt tartalmas, gyönyörű 8 szép évet!
Legyen ez a búcsúszó újabb szép évek kezdete,... a régi után zárszó!