Az égen fent a gyász szürkéje már,
A világ könnye halkan szemereg,
Az Idő is hallgat: búsan pereg,
És egycsapásra véget ér a nyár.

Minden sóhajra hulló csepp felel,
A felleg úr a gyáva ég alatt,
A vén Napé a véres alkonyat,
S az életünkből újabb év fut el.

A bennünk élő Isten tette rég:
Az első percben bőgve nézünk körbe,
Végül szó nélkül tűzbe vagy gödörbe,
S titok marad a Kezdet és a Vég.