Ezt a verset tőlem kapod,
Neked szól, csak neked
Ha olvasod és látja más
Ne mondd el, hogy kinek...

Ez a vers fejben fogant,
Toll által született
Papíron nyújtom neked,
Ha gyökeret ver a fejedben,
Akkor szól igazán neked, csak neked

Leírhatnám hogy érzek
leírhatnám mit teszek
de az rólam szólna mindenkinek
nem neked, csak neked

A lelked ajtaján kopogtatok
lépéseket hallok... lehet hogy csak a szívem dobog?
De meglátom az édes mosolyt, látom a szemet
Most már igazán neked szól, csak neked

Testben a világ, lélekben az élet
Csak úgy kapsz valamit, ha kéred.
És ezt a verset szépen kérted...
Neked írtam, csak neked.

Az éj közepén, hallatszik egy hang
Szelíd és halk, bántani nem akar.
Simogat, hogy ne kelj fel.
Neked szól, csak neked.

Az élet illúzió, nem más
Édes olykor keserű látomás.
E pár sorral megédesítem neked,
Melyek neked íródtak, csak neked.