Voltál-e valaha magányos és árva,
vágyott-e a szíved ismeretlen tájba?
Bíztál-e örömben,
s jött-e bú helyébe,
néztél-e az ádáz valóság szemébe?

Vettél-e már kézbe
kettétört virágot,
s gondoltál-e arra,
aki rád vigyázott?
Érezted-e azt, hogy
nem bírod, sírnod kell,
s mostad-e tisztára
bánatod könnyeddel?

Hogyha még nem sírtál,
sírj, ha van bánatod,
könnyezz csak,
mert a könny segít
a bánaton:
megkönnyíti lelked, béklyódból feloldoz,
életed egére szelíd
napsütést hoz.

De ha nem tart soká,
el azért ne csüggedj, helyette magadhoz
több örömöt engedj.
De nem okítlak tovább,
unod már, úgy látom,
inkább boldogságot kívánok, barátom!