Versek az életről

Czégány Szandra: A csendkoktél

2019. március 24. - smsfan

Koktélja csendnek
Ölel csendesen.
Titkok hemzsegnek
Édes helyeken.

Megnyugszom könnyen.
A világ béke.
Velem elröppen
Régi mesébe.

Ott suttog halkan,
Mint a nagy csoda,
És pillanatban
Elránt már oda,

Ahol csend libben,
Kitisztul az ég,
És kezeimben
Még zamata ég.

Szuhanics Albert: Harminc év fölött

Szomorkás a hangulatom,
húszas éveim gyászolom.
Most múlt el az ifjúságom,
már ikszeim száma három!

Kettes évtizedem véges,
már nem leszek huszonéves.
Holnaptól a harmincasok
táborához számláltatok.

Ugye fiúk, ugye lányok,
számíthatok itt is rátok?
Talán köztünk több a házas,
s néha gyermekünk is lázas...

Kis családunk a mindenünk,
azért néha összejövünk.
Oly jó ez a nosztalgia,
letűnt korunk nagy bulija...

Ifjúságunk ekkor fikszebb,
gyorsan elhagyunk egy ikszet.
Nem kell hozzá, csak kis ital
s minden harminc éves kihal.

Húsz évessé vedlünk mi át,
míg megiszunk pár korty piát.
Buli alatt kort tévedünk,
homályában elrévedünk!

Ámde másnap vállunk nyomja
harminc évünk horizontja.
Mint kiket jól összevertek,
bizony jönnek a gyötrelmek!

Félre most már minden viccel,
ez a legszebb korunk, hidd el!
Ifjak vagyunk, de már bölcsek,
mint hajlékony, erős tölgyek...

Árnyékunkban boldog gyermek,
ránk várnak a nagy-nagy tervek.
A párunkkal kéz a kézben,
harminc évvel, révbe érten...!

Hevocka: Üres vagyok, tátong a lelkem

Üres vagyok, tátong a lelkem
Jó lenne más érzésekre magamba lelnem
Vagyok, akár az elszabadult léggömb, amit
A tavaszi szél csak össze-vissza röptet, lökdös.
Üres vagyok.
Kong bennem az értelem.
Csak a semmi az, ami végtelen.
Várom a csodát, a más érzést.
Leljek magamban tartalmat.
Lelkemnek békét.
Szívemnek összeférést, hogy
Érezzem, ne kelljen tátongjon lelkem.
Legyen harmónia bennem!

Horváth Csaba István: Szivárvány

Úgy vagyok, mint szivárvány az égen;
féltve őrzöm sóhaj-életem.
Még játszok az ég csepptengerében
ha nap hevít, aztán jaj nekem.

Jöttem ide sok csodát keresni,
színeimet adva bárkinek;
fakó-törten nem fogok elveszni,
csak ha széppé tettem egy szívet.

Hozzád értem. Lelkem zárd magadba;
az őszi nap arcomra vetül.
Nézz, hogy legyek tőled tükör-tiszta,
s szétolvadjak menthetetlenül.

Cseik Gergely: Végtelenül egyszerű

Te csak mész, amerre vezet az út,
de a toll a kezedből, már régen kihullt.
épp csak elindulsz, máris elvisz a gondolat heve,
szíved rögtön vágyakkal lesz tele.

Élet, halál... egyre megy, te élsz!
habár nem tudod merre, végül mégis odaérsz
ahová szíved gondolni se mert,
a lépések pora nagy vihart kevert.

Mind örökké élünk létezés nélkül,
S létezünk.
Mind meghalunk elmúlás nélkül,
hisz mindig itt leszünk.
Kicsinyes vágyak? Istenek, démonok mind
felettünk.
Mindegy merre, csak menjünk,
Csak előre menjünk!