Versek az életről

Jónás Tibor YoTi: feleNGedve

2018. október 21. - smsfan

Pitypangok lengnek a gangon,
Hangok kongnak a harangon.
Bongnak a suhángon a dongók,
Pangnak a dongákban a ringlók.

Pellengérről bitangolt angolna,
Csengetve farsangra hangolna.
Tangóját ingben pengeti hajlongva,
Böngészve teng gyengén, jajongva.

Langaléta hengerel pingált husángot,
Ringatva rángat tengernyi istrángot.
Bolyong barlangban s keringve flangál,
Rangtalan sallangot bungalóra pingál.

Penge pillangók szállongnak,
Engem melengetve bezsongnak.
Csilingel a láng, felenged a szorongó,
Hangulatot mángorolva zeng a borongó.

Válóczy Szilvia: Élnem kell

Tudom... Élnem kell...
Ha szomjazom is, ha éhezem is,
kell, hogy létezzem, Neked...
Hogy a borús napokon
ott legyek, és szorítsam
elfáradt kezed.
Léteznem kell...
Nem vehetem el, mit a természet
szívedhez alkotott.
Nem tilthatom meg az erdőnek,
hogy megadja,
mit teljes pompájában adhatott.
Élnem kell,
míg Isten kéri, s szíved érzi,
számára vagyok a mindenség,
és nem számít az idő,
nem számít a lét,
ha lelkünkben ott ül
a legszebb békesség.

Mihály Ferenc: A 2008-as év margójára

2008 - meggyötört -
Magas lázzal rám köszönt.
Hozott torokfájást, náthát,
Vesegörcsöt, influenzát.
Fájó lábat, hátat, nyakat,
Ép porcikám alig maradt.
Ennyi kín tán nem elég?
Nem! szólt ridegen ez év.

Apám meghalt,
Kit szerettem megcsalt.
S mi maradt nekem?
Egy elkínzott test,
Egy összetört lélek...
Istenem! Minek is élek?

Néhány jó szó barátoktól,
Marie Marel köszönet Néked!
Testem immár újra erős,
És harcra kész a lélek.
Hej, te cudar 2008,
Legyőzlek, elűzlek téged!

Torday Teodóra Éva: A gyönyörű KÉK

Táncba kezd a Föld, az Ég!
Üvöltve zengenek!
Csilingelve, dobolva,
fülembe harangozva,
aurám színei most
életre kelnek!
Vezérnek kiáltják
a kéket!
Kék dobok hangjai
ostromolják egemet:
Isten!
Ezt meddig engeded!?

De Isten süket...
... Aurámba most áramot
vezetek.
Nagyfeszültséget.
Ki közelít, meghal!

Utószó:

Isten!
Én ölni nem akartam!
Csak védeni tulajdonomat!
... az egyetlent,
mi a nagy rablás
után megmaradt!
Megvédeni utolsó
értékemet!

Lelkemet,
a gyönyörű KÉK-et!

Halász István: Kávékaland

Kávéfőző susog,
forró kávét pöfög.
Távol ajtó nyikorog,
Sőt! erősen zörög.

Megijedek! A kávéfőzőt leejtem!
A konyha kövezetére esik.
Hatalmas tócsa lesz Tőle menten!
A kávéivás későbbre halasztódik!

A foltot egy ronggyal feltörlöm.
Máris főzöm az újabb kávét.
Az ajtót most már ellenőrzöm,
hogy ne adjon ily rémisztő zenét.

Varga Nóra: Vágta

Vad iramban szökell a mén,
Vágtat, meg nem áll,
Vajh, odaér-e?

Fehér tajték, fekete hátán,
Csak vágtat, vágtat,
S úgy sír a szél.

Rajta törékeny gyermek-lovas,
S hajszolja, űzi, egyre űzi...
A feledésbe.

Komor ágak csapódnak szemébe,
Kárhozott indák fonódnak köréje,
Jaj, úgy sietne...

Távoli fény a rengetegben,
Oda elérni, ott megpihenni,
Lehet-e majd?

Féltem, hogy elmész,
Magamra hagysz, kicsi lovas,
Ó, úgy féltem én...

Engler Attila: Őszi kép

Reszkető esernyő alatt,
esendő nénike halad.
Lassan, lassan,
bizony már ősz van.
Őszen őszben,
bottal botlik kezében.
Tipeg-topog,
járdán kopottan kopog.
Csendben lebben
fekete ruhája a szélben.
Néha, néha,
megpihen, megtorpan.
Érdes évek,
majdnem térdre esnek.
Súlytalan súlyát,
cipeli évszázad múltját!
Nehéz lehet...
vállán egy egész élet.
Majdan majd
mindet feledi, leteszi.
Hajdan hajadon
haját fehér fénybe ereszti.
Életek, évek,
szépen jönnek mennek.
Ernyő kendő,
ellebbenő, vesző esztendő.
Talán talán,
még jár erre az esernyő.

Kustra Ferenc: Viharban lakomáztam (63 évesen)

Csurran- tán’ cseppen a néhány villám,
Ennék, de nem találom a villám.
Vihar szele már nagyon megpörkölt,
Ebédre legjobb falat a pörkölt.

Nem is érdekel közben milyen az idő,
Pörköltös tányérban vagyok nagymenő.
Kinézek, már nagyon zuhog fránya eső,
Reggel óta ünneplek, ő visszaeső.

Zuhog nagyon a jég is, mindent fölsért,
Bemegyek a speizba körtebefőttért.
Látom, odakinn jég mindent levert,
Nékem idebe, most jön a desszert.

Jó nagyot csattan a fejünk felett,
Kedvenc ebédem igen jól esett.
Akkorát szólt, hogy egészen körbevett.
Annyira ettem a hátam görnyedett.

Jó nagy vihar volt, de nem volt rossz napom,
Ma volt; hatvanharmadik szülinapom.