Versek az életről

Biczó Anna: Álmodik a világ, van nekünk sok hibánk

2018. december 13. - smsfan

Álmodik a világ,
Van nekünk sok hibánk.
Emberi szív gyarló,
Mint kiszáradt tarló.

Üresek érzések,
Nincsenek érzelmek.
Hiába kutatom,
Hol van, nem tudhatom.

Álmodik a világ,
Figyel minket Atyánk.
Mutatja ösvényünk,
De nagy a fölényünk.

Van is büszkeségünk,
Felejt szüleményünk.
Itt a feladatunk,
Mindent megoldhatunk.

Álmodik a világ,
Szólaljál meg, virág!
Beszélnek a csillagok,
Figyelnek angyalok!

Szavakat hintenek,
Vannak is intelmek.
Kérjük hát, higgyetek,
Mesék már nincsenek.

Álmodik a világ,
Átkot hintett miránk.
Sokat mi vétkezünk,
Utakat tévesztünk.

Kérünk téged, Atyánk,
Mutasd meg ösvényünk.
Szívünk nagyon szeret,
Adunk benne helyet.

Hevocka: Ahol

A hit elfogyott,
A remény megfagyott,
A szeretet koldusbotra jutott.

Mit tehet egy kis fényharcos?
Csak áll magában, töri a fejét.
Hogyan lehetne a másképp?
De én kicsi vagyok, mit tehetek,
Egyedül semmit el nem érhetek.
Talán kérjek segítséget?

Jobb ötlete nem lévén,
Elindult keresni több fényt.
Útja rögös volt és fárasztó,
De nem adta fel a kis bohó.
Ment és "kopogtatott", s
Talált szerető szívű fehér lelkeket.

Elindultak vele a jó követek,
Lettek többen, haladtak előre,
Míg meg nem sokallta az uralom önző őre.
Féltette megszolgálatlan jussát,
Felállított sok-sok csapdát.
De a piros szívű fehér galambok
Mindent jól láttak fentről.
Esélye nem lett a csapdásoknak lentről.

Ekkor
A hit megerősödött,
A remény testet öltött,
A szeretet szétömlött.

Talán, mert a kis fényharcos
Nem áll magában, már nem magányos.

Lupsánné Kovács Eta: Reménysugár

Mindenkinek volt már ilyen kedves álma,
Látogatóba jött a reménysugára
Ha nem is maradt soká, csak épphogy benézett,
Világossá tette az addigi sötétet.

***

Felkapott a remény, hintázott velem
Mint szikrázó napfény, ragyogott nekem!

Kiült az arcomra mosoly formájában
Éreztem, benne van a szívdobogásban.

Ó, a pajkossága nem hagyott nyugodni,
Kapaszkodtam belé, nem hagytam elfutni.

Maradj még! Biztattam, tudom nem vagy igaz,
De mégis!...kell nekem ez a kicsi vigasz!

Megcsillan a kis láng, parádézik, siklik
Akár forró nyáron a tarló tűz, izzik.

Másnap jön a levél, az ember csalódik
Hová bújt a remény? Úgy érzem, halódik.

Majd heves záporként jött a felismerés,
Hogy is lenne igaz! A jó hír félreértés.

Összeszedte arcomról az ottfelejtett mosolyt,
Elillant, elment, mint ki sohasem volt.

Herczeg Eszter: Versecském

Nem vagyok elkeseredve
Hisz nem volt miért elesnem
Csak élek, mint bárki más
Nem történik velem semmi más

Harcolok a sorssal és a vele
Sodoródott sok bajával
Élvezem, az életet, mint
Egy kisgyerek a karácsonyi fényeket

Nincs semmi sem hisz
Nem vagyok se szerelmes
Se megsárgult képek egyike
Csak egy lány a sok közül az életben

Szabad vagyok és felhőtlen
Élem a kis életem
És elhiszem, amit a nagyok mondanak
Mert ők sem biztosak magukban

Boldog a vagyok és erős
Mert van barát, aki a bajban a
Megmentőm, aki segít nevetni és sírni
Megvan mindenem, miért lennék szomorú ebben az életben.

Molnár József Bálint: Ha majd öreg leszek

Ha majd ősz leszek, meg öreg
Nyugtasd meg szenvedő lelkemet
Hozz elő szép emlékeket, ezzel tereld el figyelmemet
Arról hogy elszálltak a vágyak, elfogytak évek
Az éltető remények, hogy az álmaim tovább élnek
Hogy lesz gyümölcse a mának, az elvégzett munkámnak.

Mint a kocsma sűrű füstjén át
Halványan bekandikál a holdvilág
Úgy a majd pislákoló értelmemen már
Nem hatol más át, régi emlékek, tudatalatti világ
És ilyenkor csak sóhajtozom, nagy levegőt veszek
Ha majd ősz, öreg leszek.

Ébredj fel vén ember, felejtsd keservedet
Nézz körül a füstös homályban, nézd az embereket
Nézd a sok fiatalt, mint törött szárnyú madár
Mind szilárd bázisra, kapaszkodóra vár
Elszámolás előtt talán így heveskedek
Ha majd ősz, öreg leszek.

Néha a pillanatok sokkal többet érnek
Mint tékozlón elszállt hosszú, szürke évek
Miközben majd lassan távozásra készülgetek
És réveteg nézegetem az imbolygó lelkeket
Ezernyi kedves emlék rengetegszer visszapereg
Ha majd ősz, öreg leszek.

Lambert István: Ballépés

Új nap jött az életben,
Megismertem egyik éjjel,
Megigézett szép szeme,
Ismét hibázott a szívem.

Hozzám fordult barátin,
Gondjait el akarta mondani.
Beszélgettünk rengeteget,
Belopta magát a szívembe.

Szívét már őrizte valaki,
Aki igazán nem szereti.
Fájdalom mellette a lét,
Mégis ő őrzi a lelkét.

Próbáltam rá hatni,
De nem kényszeríteni.
Boldogabb lenne mellettem,
Szabadabb, úgy hiszem.

Már nem beszélünk naponta,
Szívem még mindig őt siratja.
Nem haragszok a kígyó szörnyre,
A tiltott gyümölcs a legédesebb.

Babócsi László: Virágok

Szép szerelmes kisestélyi violák
Segítsetek megtalálni szívem vigaszát
Gyógyítani jól tudjátok, szavam nincs
Aki meg ért titeket, annak a holnap kincs
Feledni a múltat, sosem fogod tudni
De hogy eltemessen, nem szabad hagyni
Ne élj benne, és ne is nagyon nézz előre
Annyi biztos, hogy ne nézz csak a földre
Emeld hát fel a fejed, te emberi lény
És nézz szét, állapítsd meg mi a tény
Mérlegeld a rosszat, ellensúlyozd jóval
Hidd el nekem, lehet finom a tej is sóval

Szabó Balázs: Rímfa rózsa... Kéred?

Ma jókedvű a tollam is
Dalolni volna kedve,
Halvány hangját hallom... hamis,
De belekezd egy versbe:

Ezt a pár sort néked írom
Te kedves ismeretlen,
Ha eldobnád én kibírom
Nem Te vagy az egyetlen,

Ki nem érti kódrendszerem
S nem figyel minden szóra,
Ám, ha mégis itt vagy velem
Tiéd e rímfa rózsa,

Mi egyszerű hangokból van,
Tán illatát is érzed,
Mikor egymás után sorban
Jönnek betűim, Érted!?

Vári Tamás Zsolt: Érzelmek

Csak Te tudhatod, hogy mit érzel:
Fájdalmat, ha mindenhonnan vérzel.
Örömöt, ha örülsz és boldog vagy.
Álmokat, ha álomba ringatod magad.
Éhséget, ha tested üres marad.
Szomjat, ha tudásra hajtod magad.
Bánatot, ha mindig egyedül vagy.
Félelmet, ha nincs ki segítsen rajtad.
Szerelmet, ha szeretni temérdek részeddel
önzetlenül képes vagy,
ha közted és a másik közt van,
minek része vagy,
ha vagy aki miatt boldog vagy,
ha van, miért életben tartsd magad.