Árnyék vagy, Ember!
Fű és pozdorja!
Régiek utódja,
Múló lehelet.
Álmaid vannak!
Megcsalnak, s felemelnek.
Félrevezetnek,
És erőt adnak.
Semmit sem viszel el!
Gyűjtögetsz, s rombolsz.
Ha belegondolsz,
Az életed erre megy
el...
De mire megy ki?
S mit tudhat bárki,
Hogy báb-e, mint mindenki,
Vagy őt játszották-e ki?
És miért érzel,
Ha elmúlik?
Ha pedig nem múlik:
Akkor pláne! Miért érzel?
És hogy lenne érték az,
Mit megvehetsz?
S mit nem tehetsz,
Hogy megszerezz:
Az érték! De a tied
Hogy lesz az?
...
Kaptál egy pillanatot
Az örökkévalóságban.
Ne töltsd hát magányosan,
Használd ki most!