Versek az életről

Versek az életről

Gajdó Zoltán: Árnyék vagy, Ember!

2019. június 01. - smsfan

Árnyék vagy, Ember!
Fű és pozdorja!
Régiek utódja,
Múló lehelet.

Álmaid vannak!
Megcsalnak, s felemelnek.
Félrevezetnek,
És erőt adnak.

Semmit sem viszel el!
Gyűjtögetsz, s rombolsz.
Ha belegondolsz,
Az életed erre megy
el...

De mire megy ki?
S mit tudhat bárki,
Hogy báb-e, mint mindenki,
Vagy őt játszották-e ki?

És miért érzel,
Ha elmúlik?
Ha pedig nem múlik:
Akkor pláne! Miért érzel?

És hogy lenne érték az,
Mit megvehetsz?
S mit nem tehetsz,
Hogy megszerezz:
Az érték! De a tied
Hogy lesz az?

...

Kaptál egy pillanatot
Az örökkévalóságban.
Ne töltsd hát magányosan,
Használd ki most!

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr528221116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása