Csöndes hajnali szellő sietve,
gyorsan szeli át a tért,
Elpusztítjuk magunkat - súgja -,
az élet hamarosan véget ér.

Kémények ezrei a fellegekbe érnek,
itt már minden csupa szenny,
Emberek milliói félnek,
eldördül az ágyú, megtörik a csend.

Mindenki egy szebb életért küzd,
ha kell ontjuk ki egymás életét,
Jobb megoldást nem látva,
így az élet hamarosan véget ér.

Lágy hajnali szellő sietve,
gyorsan töri meg a tért,
Ember! tedd le a fegyvert,
ne így küzdj a szebb holnapért!