Tombol a nyár. Ma elég a melegben az életigenlés.
Vízért jajgat a föld, hűvösen izzik az ég.
Barnul a bőr és serceg a zsír is a strandok ölében.
Ringat a víz, a hajón vadludak éneke leng.
Ám ha eső jön, az akkora széllel tépi a fákat;
Jég veri szét a vetést, szorgos arany napokat.
Nincs sehol átmenet béke s a háboru’ság közt.
Harcol az emberiség – pénze hatalma mögött...
Dörgi az ég is, a villám inti kitört sugarával:
Addig nő a gonosz, míg te is győzni akarsz.