Borongós az eged, haragod lehetne erősebb
sebesebb...
Villámod szórod, de nem ér el engem...
csak nézem keresel de kit, túl sok a félelem...
Tengered engeded, cseppjei könnyeidből
piciny ékszerek,
Koppantak aszfalton füvön, fák levelén...
Borongós egy délután dalom nem száll az ég felé...
Száll de hova minek kinek és miért...
Egy eső táplálná az életem, hát kiállnék én...
Villámlás feszült csend, és dörgés, szívemig hatolt
igen szeretem...
Megfejteni nem tudod ezt az érzést, tenyerem tartom
könnyeidet gyűjtöm és ízlelem én...
Borongós az eged mint az én szívem,
figyelem haragod, elszállt,
már csak cseppjeid törik meg a csendemet...