Nemrég jutottam túl a hatvanon.
Átlagos élet tudható mögöttem:
nevemen nincs folt és nincsen vagyon,
pucéran visznek, úgy, ahogyan jöttem.
A bankszámlámra csurran, néha csöppen,
és elfolyik egy lyuggatott csapon,
akár az évek, eltűnve a ködben:
nemrég jutottam túl a hatvanon.

Izgalmas kérdés túl a hatvanon:
jut még szerep a gyarló testiségnek?
Amit korábban élveztem nagyon,
mostanra jórészt lestrapált klisé lett.
Ha néhanap egy új pózt megkísérlek,
csattanhat hangos válasz arcomon,
vagy magasztaló szavakkal dicsérnek -
izgalmas kérdés túl a hatvanon...

Nem lépek többé túl a hatvanon,
figyelmeztet a kilométeróra.
Az időt, távot jól megfontolom,
elérjek minden Nagy Találkozóra.
Nem hallgatott a visszatartó szóra
egy jó barátom, szinte már rokon,
száguldva ment el, én pedig azóta
nem lépek többé túl a hatvanon.

Nem mind léphettünk túl a hatvanon,
nem teljes már az érettségi tabló,
s ha fellapozzák, egy-két oldalon
meg-megremeg a kopott osztálynapló.
Már elfoszlik a múltba néhány apró
diákos csínyünk, nem tagadhatom:
az emlék is, a létszám is hanyatló,
nem mind léphettünk túl a hatvanon.

Nemrég jutottam túl a hatvanon.
Az évek száma talán lényeges még,
s bár hibátlan az adattartalom,
nem mond sokat, ha titkait keresnéd.
Nem sugall példát, nem sugároz eszmét,
ezért hát jobb, ha abba is hagyom.
Rakd el e torzót, s vedd elő majd ismét,
mikor magad jutsz túl a hatvanon.