Nézz rám! Mit látsz itt a képen?
Arcom színtelen, szürke?
Szüntelen változó képem
csak a képzetem szülte?

Nézz rám! Lelked fehér, szíved
fekete. Két színű ott
minden, Csupán szemed téved,
nem látja a világot.

Nézz rám! Imádok látszani,
ecsettel a kezemben
a sok szép színnel játszani,
mutatni téged csendben.

Nézz rám! Élj ugyanúgy, mint a
gyermek! Őszintén szeress,
s ha majd lesz előttem minta
színt bennem akkor keress!