Versek az életről

Szoboszlai Gergő: Nem élem az életem úgy...

2019. január 08. - smsfan

Szeretnéd tudni, mit érzek?
Miért ezer sebből vérzek?
Hidd el, én is, keresem a választ,
A kutatás, mi mindig lefáraszt!

Keresem, keresem, de nem találom,
És azt sem, ki lesz majd az én párom.
Ki lesz, ki vár, szeret, s keres engem,
Kinek szemébe nézek, s minden rendben!

De csak az ördög szemei, mik néznek rám,
A pokol, a sötétség gonosz tornácán.
Egyedül állok, itt páncélzat nélkül,
Kibírok mindent, bennem ez ég, reményül!

Kibírom, mert az élet megtanított élni,
Ha kell, mélyen az ördög szemébe nézni,
Röhögni, jó hangosan, hallja meg a világ,
Nem érdekel, ha vannak bennem hibák.

Hisz, minden ember ilyen, nem hibátlan,
Fel tudok állni, mert a próbát kiálltam.
Így leszek én az, ki elpusztíthatatlan,
És nem élem az életem sírig tartó haragban!

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr298222652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.