Szeretnéd tudni, mit érzek?
Miért ezer sebből vérzek?
Hidd el, én is, keresem a választ,
A kutatás, mi mindig lefáraszt!
Keresem, keresem, de nem találom,
És azt sem, ki lesz majd az én párom.
Ki lesz, ki vár, szeret, s keres engem,
Kinek szemébe nézek, s minden rendben!
De csak az ördög szemei, mik néznek rám,
A pokol, a sötétség gonosz tornácán.
Egyedül állok, itt páncélzat nélkül,
Kibírok mindent, bennem ez ég, reményül!
Kibírom, mert az élet megtanított élni,
Ha kell, mélyen az ördög szemébe nézni,
Röhögni, jó hangosan, hallja meg a világ,
Nem érdekel, ha vannak bennem hibák.
Hisz, minden ember ilyen, nem hibátlan,
Fel tudok állni, mert a próbát kiálltam.
Így leszek én az, ki elpusztíthatatlan,
És nem élem az életem sírig tartó haragban!