Versek az életről

Szűcs István: Az út vége

2018. december 28. - smsfan

Még a kis erdőt
érje csak el
Aztán az árnyban
majd lehever
Akkor az égen
izzhat a nap
Fák hűvösében
fekve marad
Vállait nyomja
már az idő
Vén, öreg vándor,
nyögve jövő
Ott pihen meg majd
kőris alatt
Ott, hová nem süt
soh’ sem a nap
Jeltelen sír hol
megpihen ő
Lehulló lomb lesz
a szemfedő

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr88222814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.