Még a kis erdőt
érje csak el
Aztán az árnyban
majd lehever
Akkor az égen
izzhat a nap
Fák hűvösében
fekve marad
Vállait nyomja
már az idő
Vén, öreg vándor,
nyögve jövő
Ott pihen meg majd
kőris alatt
Ott, hová nem süt
soh’ sem a nap
Jeltelen sír hol
megpihen ő
Lehulló lomb lesz
a szemfedő