Versek az életről

Hevocka: Ahol

2018. december 13. - smsfan

A hit elfogyott,
A remény megfagyott,
A szeretet koldusbotra jutott.

Mit tehet egy kis fényharcos?
Csak áll magában, töri a fejét.
Hogyan lehetne a másképp?
De én kicsi vagyok, mit tehetek,
Egyedül semmit el nem érhetek.
Talán kérjek segítséget?

Jobb ötlete nem lévén,
Elindult keresni több fényt.
Útja rögös volt és fárasztó,
De nem adta fel a kis bohó.
Ment és "kopogtatott", s
Talált szerető szívű fehér lelkeket.

Elindultak vele a jó követek,
Lettek többen, haladtak előre,
Míg meg nem sokallta az uralom önző őre.
Féltette megszolgálatlan jussát,
Felállított sok-sok csapdát.
De a piros szívű fehér galambok
Mindent jól láttak fentről.
Esélye nem lett a csapdásoknak lentről.

Ekkor
A hit megerősödött,
A remény testet öltött,
A szeretet szétömlött.

Talán, mert a kis fényharcos
Nem áll magában, már nem magányos.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr698221182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.