Ha majd ősz leszek, meg öreg
Nyugtasd meg szenvedő lelkemet
Hozz elő szép emlékeket, ezzel tereld el figyelmemet
Arról hogy elszálltak a vágyak, elfogytak évek
Az éltető remények, hogy az álmaim tovább élnek
Hogy lesz gyümölcse a mának, az elvégzett munkámnak.

Mint a kocsma sűrű füstjén át
Halványan bekandikál a holdvilág
Úgy a majd pislákoló értelmemen már
Nem hatol más át, régi emlékek, tudatalatti világ
És ilyenkor csak sóhajtozom, nagy levegőt veszek
Ha majd ősz, öreg leszek.

Ébredj fel vén ember, felejtsd keservedet
Nézz körül a füstös homályban, nézd az embereket
Nézd a sok fiatalt, mint törött szárnyú madár
Mind szilárd bázisra, kapaszkodóra vár
Elszámolás előtt talán így heveskedek
Ha majd ősz, öreg leszek.

Néha a pillanatok sokkal többet érnek
Mint tékozlón elszállt hosszú, szürke évek
Miközben majd lassan távozásra készülgetek
És réveteg nézegetem az imbolygó lelkeket
Ezernyi kedves emlék rengetegszer visszapereg
Ha majd ősz, öreg leszek.