Ma jókedvű a tollam is
Dalolni volna kedve,
Halvány hangját hallom... hamis,
De belekezd egy versbe:

Ezt a pár sort néked írom
Te kedves ismeretlen,
Ha eldobnád én kibírom
Nem Te vagy az egyetlen,

Ki nem érti kódrendszerem
S nem figyel minden szóra,
Ám, ha mégis itt vagy velem
Tiéd e rímfa rózsa,

Mi egyszerű hangokból van,
Tán illatát is érzed,
Mikor egymás után sorban
Jönnek betűim, Érted!?