Versek az életről

Tóth Illés: Hontalan

2018. november 17. - smsfan

Egyedül vagy, de Senki veled van!
A határ az, ami visszatart,
Tehát, csak hogy félsz.

Egy utolsó nagyot beléd mar,
Az élet, egy legutolsó lökést ad.
Rád bízza, de vele élsz.

Hamar felejtesz, nincs semmi sem.
Nem kenyered a holnap sem.
Nincs kutyád.

Nem szeretnek, s te sem teszed,
Hiába érzel, könnybe lábad szemed,
és nagy sötétség támad terád.

Hazugság! Minden dolog az!
Kettétép, s szívedbe mar.
Régen nem élsz úgy.

Hiába vesz körül hatalmas élet,
Nem érzed, hogy vele kell élned,
Te vagy minden gúny.

S akármi volt veled eddig,
Rosszabb már nem lehet,
Fogod és egy nagy lendülettel,
Elhagyod a testedet.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr208223134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.