Versek az életről

Szakál Magdolna: Időtlen térben

2018. november 11. - smsfan

Szürke vizet altat a néma folyó
amint a felette suhanó pillanat
megbújik egy apró kő alatt.
Nyugalomtükörbe tajtékok fekszenek,
itt a szelek sem zengenek hangos dalt:
csak a lét kopik el napra-nap...
mint a már pergő filmből
egy kihagyott kocka,
mi a vágóasztalon ott maradt.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr458222342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.