Szürke vizet altat a néma folyó
amint a felette suhanó pillanat
megbújik egy apró kő alatt.
Nyugalomtükörbe tajtékok fekszenek,
itt a szelek sem zengenek hangos dalt:
csak a lét kopik el napra-nap...
mint a már pergő filmből
egy kihagyott kocka,
mi a vágóasztalon ott maradt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
