Életem színtere e világ.
De valami érzem, nem működik.
Talán elhagyott minden jó barát.
S talán a szó - Elhagyatik -

Egyedül születünk - Egyedül halunk.
Mégis párban szép az élet.
De rádöbbenünk, magunk vagyunk.
Sorsunk - e színre lépett.
Valami hiányzik e szívből
Keresni már nem tudom
Meglelni a hibát fáj.
S megnyugodni sem fogok.
Naplómat írom hevesebben
De a lapok messze szállnak
Ahány égtáj annyi felé
Vissza soha - sose vágynak.
Életem tovább építem
Szalmaszálakból talán
Stabil kicsi épületek
De jő a nagy hurrikán.
Látni a szépet nem láthatom
Hol vagy most hű barát?
Javítsuk ki a repedést házamon.
Majd jön még több hurrikán...
Persze most egyedül maradok,
Emlékeimbe révedek én.
Állok egyedül a színpadon
S szemben velem a nagyközönség

Egymagam vagyok e helyen.
Mindenki szellemként jár...
Elveszlek a lomha tömegben.
Óh, mutatkozz meg, jó barát!