Versek az életről

Tóth Q. Attila: Új élet

2018. november 09. - smsfan

Felkavar a csonka perc,
hogyha Te nem vagy ott,
megzavar néma lidérc,
kétes csendből faragott,
szürke-rendből megfagyott,
zavar-ködből alkotott.

Kivirágzik tér és idő,
amikor Te megjelensz,
teremtmények élte eljő,
jöttöddel, ha megtisztelsz.
Lényeddel, ha menetelsz,
lelket, testet átölelsz.

Égen, földön, tengerben,
teremtmények dicsérnek,
létben, rögön, szépségben,
meghajlok és kérdezlek.

De válasz ott van, körülöttem,
szívemmel észreveszem.
Ó, ne hagyj nélküled élnem,
kegyelemmel szenvednem.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr18221336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.