Felkavar a csonka perc,
hogyha Te nem vagy ott,
megzavar néma lidérc,
kétes csendből faragott,
szürke-rendből megfagyott,
zavar-ködből alkotott.

Kivirágzik tér és idő,
amikor Te megjelensz,
teremtmények élte eljő,
jöttöddel, ha megtisztelsz.
Lényeddel, ha menetelsz,
lelket, testet átölelsz.

Égen, földön, tengerben,
teremtmények dicsérnek,
létben, rögön, szépségben,
meghajlok és kérdezlek.

De válasz ott van, körülöttem,
szívemmel észreveszem.
Ó, ne hagyj nélküled élnem,
kegyelemmel szenvednem.