Vihar hátán vágtatok,
Alattam lett óriás.
Békére nem számítok,
Születik a folytatás.

Fentről nézve a békés táj
Porba vész a szemem elől,
Pusztulása lelkemnek fáj,
Jajszó hangzik mindenfelől.

Eresztem a gyilkos felhőt,
A feldúlt földre lehullok,
Eljátszhatnám az esendőt,
De felállok és indulok.

Mi ismerős volt valaha,
Most sártenger és romhalmaz,
A múltnak nincs már hatalma,
A jövő hite oltalmaz.

Építeni kell most újra,
A helyes irányt meglelni,
Akadályokon átbújva,
Az életnek megfelelni!

Vihar után vágtatok,
Sosem leszek óriás.
Csak békére számítok,
Ez legyen a folytatás!