Ne sírj anyám, szeresd e rossz fiút,
ki csak mulat, számára nincs kiút!
Sírva vigad, a nóta kell neki,
a sok ital bánatát elnyeli.

Szép szeretőm elhagyott engemet,
elvitte ő a jobbik szívemet.
Nem maradt más, csak aki tékozló,
ősz fejedre, szégyenfoltot hozó.

Hát jó anyám, szeresd a rossz fiad,
a mulatóst, ki mindent elihat.
Neked zokog, kártya, bor rabja ő,
csókolja őt pénzéért feslett nő.

Mulatok én, húzza a vén cigány,
kedvenc nótám hallja meg az a lány!
Az éjszakát végig táncolom én,
elhagy erőm, és elhagy a remény...

Hát jó anyám, szeresd a rossz fiad,
ki mulatni vágy, és dalolni csak.
Sírva vigadni, míg a sír elnyeli,
fejed felől, házad is elveri...!

Ne sírj anyám, ha én majd nem leszek,
beszélj hozzám, hívjad a lelkemet!
Meglátod én, teérted eljövök,
S ott lakunk majd a csillagok között!