Versek az életről

Juhászné Bérces Anikó: Küzdelem

2018. október 25. - smsfan

Sötétből jöttél a fénybe,
Nagyon megkínlódtál érte.
Sírsz, mert jó helyed volt ott benn,
Biztonságos anyaölben.

Sorsod elrendeltetett.
Le kell élned egy életet.
Döntöttek a fejed felett,
Majd megtudod, mi jut neked.

Ki szerencsés nagyon várják,
Minden jóval elhalmozzák.
Sugárzik a szeretetük,
Hogy boldog legyen gyermekük.

Van ki csak nyűg lett a létben,
Része van sok szenvedésben.
Dermedten ébred rá egyszer,
Hogy a kutyának sem kellett.

Kívánták-e vagy felesleg,
Közös sorsuk küzdelem lett.
Az életet mozgató tett,
Ami sok embert mássá tett.

Mindenki küzd valamiért.
Ki családért, szeretetért,
Ki pénzért vagy szerelemért.
Hatalomért vagy hírnévért,
Vagy csak a megélhetésért.

Van, ki ezt sokáig bírja,
Más magát hamar leírja.
Nem küzd már csak egészségért,
Mindent érő nyugalomért.

Legvégül ezt is feladja,
A küzdelmet abbahagyja.
Elköltözik hát a sírba,
El, vissza a sötétségbe,
Vagy az örök fényességbe.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr108223076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.