Tudom... Élnem kell...
Ha szomjazom is, ha éhezem is,
kell, hogy létezzem, Neked...
Hogy a borús napokon
ott legyek, és szorítsam
elfáradt kezed.
Léteznem kell...
Nem vehetem el, mit a természet
szívedhez alkotott.
Nem tilthatom meg az erdőnek,
hogy megadja,
mit teljes pompájában adhatott.
Élnem kell,
míg Isten kéri, s szíved érzi,
számára vagyok a mindenség,
és nem számít az idő,
nem számít a lét,
ha lelkünkben ott ül
a legszebb békesség.