Versek az életről

Varga Nóra: Vágta

2018. október 15. - smsfan

Vad iramban szökell a mén,
Vágtat, meg nem áll,
Vajh, odaér-e?

Fehér tajték, fekete hátán,
Csak vágtat, vágtat,
S úgy sír a szél.

Rajta törékeny gyermek-lovas,
S hajszolja, űzi, egyre űzi...
A feledésbe.

Komor ágak csapódnak szemébe,
Kárhozott indák fonódnak köréje,
Jaj, úgy sietne...

Távoli fény a rengetegben,
Oda elérni, ott megpihenni,
Lehet-e majd?

Féltem, hogy elmész,
Magamra hagysz, kicsi lovas,
Ó, úgy féltem én...

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr318221424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.