Reszkető esernyő alatt,
esendő nénike halad.
Lassan, lassan,
bizony már ősz van.
Őszen őszben,
bottal botlik kezében.
Tipeg-topog,
járdán kopottan kopog.
Csendben lebben
fekete ruhája a szélben.
Néha, néha,
megpihen, megtorpan.
Érdes évek,
majdnem térdre esnek.
Súlytalan súlyát,
cipeli évszázad múltját!
Nehéz lehet...
vállán egy egész élet.
Majdan majd
mindet feledi, leteszi.
Hajdan hajadon
haját fehér fénybe ereszti.
Életek, évek,
szépen jönnek mennek.
Ernyő kendő,
ellebbenő, vesző esztendő.
Talán talán,
még jár erre az esernyő.