Itt értek véget:
Vad századok, feldúlt idők,
S lobbantak lángra:
Nagy szerelmek, veszett szeretők.
S egy apró énekesmadár
Az utolsókat csipogja már.
Végleg elhalkult szép dala,
Elnyelte a sötét éjszaka.
Egy sólyom karmai között
Ott akadt, s lelke elköltözött.
Habár érezte ott belül,
Hogy szép éneke egyszer elül.
A zord sötétség elvitte,
Hogy valaha így lesz, nem hitte.
Bármi tett hiába volna,
Minden próba rögtön elhalna.
S ekkor kezdődtek:
Kongó századok, rozsdált idők,
S ekkor végződtek:
Hamvadt szerelmek, kiégett szeretők.