Versek az életről

Pikáns Rosda: Éjjel

2018. szeptember 12. - smsfan

Néha elkerül az álom!
Félig ébren konstatálom:
csendesen horkol a párom!
Magamat szinte csodálom,
milyen könnyen negligálom!
Legalábbis megpróbálom.

Dolgaimat fontolgatom,
gondjaimat számolgatom.
Szétterítem, megforgatom,
hányom, vetem, sorba rakom.
Megoldódnak? Nem tudhatom,
mit tesz velem a hatalom?!

"Nyugger" lettem mostanára.
Belenyúlnak pénztárcámba!
Ez talán már mégsem járja!
Vigasztal az éltem párja:
Minden ember csak azt várja,
jobb lesz neki valahára?!

Dolgoztam mindig serényen,
eddig sok jót még nem éltem!
Hetvenkettőt már elértem.
A jövőtől sose féltem!
Manapság ezt is megértem.
Elvész-e minden reményem?

Hisz az hal meg utoljára!
Kiürül gondjaim tára.
Futja cipőre, ruhára,
vendéglői vacsorára,
nem kell várni a csodára,
megjött végre, nagy sokára!

Felújítom a lakásom,
tapétás lesz a garázsom,
irigykedhet a barátom,
álmélkodik a családom!
A horkolást már nem hallom.
Kezem lelóg, mélyen alszom!

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr268221080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.