Néha elkerül az álom!
Félig ébren konstatálom:
csendesen horkol a párom!
Magamat szinte csodálom,
milyen könnyen negligálom!
Legalábbis megpróbálom.

Dolgaimat fontolgatom,
gondjaimat számolgatom.
Szétterítem, megforgatom,
hányom, vetem, sorba rakom.
Megoldódnak? Nem tudhatom,
mit tesz velem a hatalom?!

"Nyugger" lettem mostanára.
Belenyúlnak pénztárcámba!
Ez talán már mégsem járja!
Vigasztal az éltem párja:
Minden ember csak azt várja,
jobb lesz neki valahára?!

Dolgoztam mindig serényen,
eddig sok jót még nem éltem!
Hetvenkettőt már elértem.
A jövőtől sose féltem!
Manapság ezt is megértem.
Elvész-e minden reményem?

Hisz az hal meg utoljára!
Kiürül gondjaim tára.
Futja cipőre, ruhára,
vendéglői vacsorára,
nem kell várni a csodára,
megjött végre, nagy sokára!

Felújítom a lakásom,
tapétás lesz a garázsom,
irigykedhet a barátom,
álmélkodik a családom!
A horkolást már nem hallom.
Kezem lelóg, mélyen alszom!