Versek az életről

Versek az életről

György Ádám: Értelmetlen

2018. április 20. - smsfan

Számlált gyűrűk sorakoznak egymás mellé.
Körbe körbe. Tömegük lehelete a kéregnek.
Pólyás retina jajgatja őrült homályát,
nem hisz a méregnek.

Tavat látok. De fehér bottal tapintom
Őt és csak suhan, mint a lélek kifelé a testből,
a nádból szőtt vágyakkal együtt. Kergetőzve.
Cinke szól a hegyről:

Mondom néked, kinek hada földet sulykol,
az magának kötelet hurkol. Támaszd fel az álmod,
s dúdolj magadban, vagy egy hosszú hajtömegben.
Nem kell egyként állnod.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr988221762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása