Versek az életről

Urgyán Tibor György: Teljes kör

2018. március 16. - smsfan

Te jó és rossz tudással
megátkozott Ember,
ki szívébe nézni
igazából nem mer,
félve, hogy ott ilyen
gondolatot talál
a Létezés kapuja
nem más, mint a Halál!
Csak ezen keresztül
léphetsz be a fénybe,
Itt olvadhatsz bele
az Örök Égi Lénybe,
ki határtalan szeretetből
megteremtett minket,
belénk lehelve Lelkét,
ezt az égi kincset.
Bár teremtésünkkel
hányszor visszaélünk,
méltatlanságokra
pazarolva létünk,
Ha majd végképp feledjük
lázadásunk kéjét,
akkor kapja vissza
szívünk tiszta fényét!
Mi marad meg belőlünk
ha egyszer meghalunk?
Ki énekli tovább
megkezdett dalunk?
Meglehet egyszer újra
testet ölt majd lelkünk,
s minden tettünk nyomát
nekünk kell viselnünk!
Örömujjongással
teljen minden napod,
hisz életed Istentől
ajándékba kapod,
halhatatlan szellem
élteti a tested,
életképed olyan színű,
amilyenné fested.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr748221008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.