Versek az életről

Versek az életről

Molnár Zoltán: Kegyetlen világ

2018. március 04. - smsfan

Oh, kegyetlen világ. Miért kell meggyötörnöd
Fiatalt és öreget egyaránt. Te ott már el is döntöd
Mikor megszületik valaki, milyen sorsa legyen.
Jó vagy rossz. Hogy legyen-e mit egyen.
Hogy meglegyen-e a napi kenyere,
S hogy meglegyen mind a négy kereke.
Mert ma már csak az tud megélni
Ki tud is gondolkodni. És ki tudni vélni.
Aki használja az eszét is. Nem csak meg van neki.
És aki állja a helyét, nem csak fekszi.

Kegyetlen világ. Amennyi boldogság beléd szorult.
Elnyomja azt is a boldogtalanság.
És nem remél már a nyomorult.
Itt már mindenki fél, remeg a másiktól. Fegyverek.
Fegyverek ezre. Embereket gyilkol vele egy gyerek.
Mert unatkozik, nem találja már a helyét.
Mert semmilyen ez már. S elvesztette mindenki a kegyét.
Milyen világ ez, hol folyik a vér, vér "hátán"?
Nem uralja ezt már más, csak a Sátán.
Gyűlölöm én ezt a világot már.
És mást, mindenki hiába vár.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr258222724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása