Versek az életről

Paula S. Tizzis: Megkongatva

2018. február 27. - smsfan

Jó nyaldosni a sebet,
érdes nyelv tán a gyógyír,
a szem hamisan nevet,
szív roskadva megremeg,
arcot fed jókislány-pír.

Láss szívvel, a száj néma,
felrúg futó zivatar,
belebújok magamba,
koloncként a nyakamba,
így kongásom nem zavar.

Néha üt, tartom testem,
feszülök a jelenbe,
csak magamnak kerestem
a viselős keresztem,
lágyulok még... szeretve.

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr598221154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.