Versek az életről

Versek az életről

Kolonovics Benedek: Tárd ki az ajtót

2018. január 26. - smsfan

Hagyd, hogy az alkony a bőröd alá kússzon
És elhallgasson végre a zsivaj a fejedben
Fordítsd el a zárat a rozsdás belső ajtón
És nyisd ki szemed, hogy az ég játsszon benne

Mikor a szürke lassan vörösbe fordul át
És érzed a bőrödön, hogy eláll most a szél
Állj fel, és indulj végre, rég hívnak már
Tárd ki szíved, hallgasd, amit a Hold mesél

Itt az idő, hogy hazatérj, hisz oda vágytál
Valahol ott van mélyen az utolsó ölelés
Ma kezdetét veszi a titokzatos nagy utazás
Ha jól lépsz, végül örömteli lesz a megérkezés

Engedd be a szembe jövőt, de jól nézd meg
Ki az, s ne vesztegesd el a gyorsan fogyó időt
Mert az ösvény lassan a homokba süllyed
De vigyázz, a kövek felbuktatják a sietőt

S ha meglátsz egy régi házat, pihenj ott meg
Lehet, hogy egykor tán az otthonod volt
Csak ezek a színes, folyton mozgó képek
Eltakarják a nagy igazságot az álmaidból

A régi, homályos tükörben ott a falon,
Éppen veled szemközt, a pókhálók alatt,
Ki az, aki olyan titokzatosan rád mosolyog?
Honnan ilyen ismerős? Furcsa ez a pillanat...

S miért érzed azt, hogy jártál már itt régen?
Csak ne lenne minden olyan nagyon zavaros...
Mintha minden árnyék egy történetet mesélne
És a főszereplő bennük épp hozzád hasonlatos

Minden kérdésedre ott a válasz a szívedben
Ez késztetett indulásra, megérezted már rég
Tárd ki azt az ajtót a hűvös éjjeli sötétben,
És várj. Látod? A kelő nappal betér a fény

A bejegyzés trackback címe:

https://versekazeletrol.blog.hu/api/trackback/id/tr848223008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása