A kertembe elültetlek,
minden reggel megöntözlek,
gondot viselek terád,
te csak viríts, virág!

Te ne törődjél semmivel,
csak szirmaid növesztésivel,
csak magad mutogatásával,
másoknak öröm szerzésével.

Te erre születtél,
erre, hogy szép legyél,
de arra is, hogy elhervadjál,
hiába is maradnál.

Nem maradhatsz, le kell, hogy hulljál,
a földbe vissza kell lapuljál,
de boldogítson a tudat, hogy míg éltél,
te voltál maga a Szépség.